Ez a blog azokhoz szól, akik még nem tudják, de titkon hiszik, hogy létezik egy érzés, mely mindenek felett áll. Megmagyarázhatatlanul, s oly tisztán köt össze férfit és nőt.....
Elmesélem a legtisztább, legfájdalmasabb ám mégis végtelen szerelem történetét, mely a múltban kezdődött, sok-sok éve már, s a poklot megjárva most utólsó útjára indul hogy beteljesedjen.
Történetem a számmisztikából jól ismert 7 évvel ezelőtt kezdődött. Egy langyos nyárestén pillantottam meg, s éreztem valami furcsát, megmagyarázhatatlant Vele kapcsolatban. Nem értettem még mit jelent, de a lelkem mélyén már biztosan tudtam.... Végtelenül bájos, mosolygós, kedves teremtés volt, minden megszólalásában, mozdulatában. Szépsége magával ragadott, mondhatni elbűvölt. Megszólalni sem tudtam, csak néztem őt... Ma már tudom, miért éreztem azt hogy ismerem:
"...A kisbabád sír, s te azt hiszed, a hasikája csikar, de lehet hogy egészen más fáj neki!
Lehet hogy ott kellett hagynia a lélektársát a szellemvilágban, aki most hiányozni fog neki,
egy hosszú inkarnáción át!... Lehet, hogy ezért sír nem a hasa miatt..."
(Müller Péter)
Igen, ő volt az akit ott hagytam, de végre rátaláltam, végre egymásra leltünk akkor, ott!
